korszak
korszak főnév -ot, -a
1. (választékos) <A társadalom, a nemzet v. a világ történetében> olyan hosszabb időszak, amelyet sajátos gazdasági, művelődési és politikai viszonyok különböztetnek meg vmely más időszaktól. Vminek ® klasszikus korszaka; ® kuruc korszak; ® neolit korszak; ® permi korszak; ® tőkés korszak; korszakot alkot, jelent; új korszakot ® nyit. Századunk a szocialista forradalmak korszaka. Történelmi korszakban élünk. Ne szánjam … A várost amely mint egy fáklya égett | nagy korszakokon át …? (Babits Mihály) || a. (választékos) <Az ember életében> olyan időszak, amely fejlődésének vmely szakaszát jelzi. Életének azt a korszakát a szorgalmas munka és tanulás jellemzi. Az egész millenniumi kiállítás úgy tűnt föl neki, mint egy tarka diadalkapu, melyen át életének egy új korszakába lépett. (Babits Mihály) A teljes élet harmonikus folyamat, s nem lehet felosztani máskép, csak fejlődési korszakokra. (Móricz Zsigmond)
2. (földtan) <A föld történetében> egy-egy hosszú időszak. Geológiai korszak.
Szóösszetétel(ek): 1. korszakváltás; 2. atomkorszak; bronzkorszak; jégkorszak; kőkorszak; rézkorszak; vaskorszak.
korszaki; korszakú.
