lekiált
lekiált ige
1. tárgyatlan Vhonnan lekiált vhova, vkinek, vkire: fent levő helyről lent levő irányba kiált; lent levő vkinek, vkire kiált. Lekiált a karzatról, a toronyból. Az emeletről lekiáltott az udvarra. Az erkélyről lekiáltott a gyereknek. Lekiáltott a futó asszonyra a megyeház ablakából. (Jókai Mór) A leány kihajolt [az erkélyről], és hangosan, merészen lekiáltott: – Winder, jöjjön fel, valamit mutatok! (Kaffka Margit)
2. tárgyas Felülről lefelé kiáltva mond, közöl vmit. Lekiáltotta, hogy tűz van. A harangozó könnyen lekiálthatná az ablakából az udvarra, hogy mikor, milyen alkalomból harangozik. (Krúdy Gyula)
3. tárgyas (játék) Lekiált vkit: <számháborúban> az ellenfél vmelyik játékosának számát meglesve hangosan kikiáltja, s ezzel őt a játékból kizárja. Téged már lekiáltottak, állj ki.
lekiáltás; lekiáltó; lekiáltott.
