megelégel
megelégel [ë-ë-ë v. ë-e-ë v. ë-e-e; meg-e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Megelégel vmit: vmely őt ért kínos, terhes, kellemetlen, fájó dologgal torkig van, tovább nem akarja elviselni, elszenvedni. Megelégelte az ütlegeket, a verést, a zaklatást. Özvegy üres szíve megeléglé gyászát. (Arany János) Megelégeltem a nyomorúságot. (Gárdonyi Géza) || a. <Vmely kínos, terhes, kellemetlen, fájó dolgot, amit eddig ő maga csinált v. okozott,> megsokall, és nem kívánja folytatni. Megelégelte az örökös bujkálást, a hazudozást, a képmutatást. || b. <Vmit, ami eddig kielégítette, ami ellen nem volt kifogása,> egyszerre megun, terhesnek érez, és nem akar belőle többet. Megelégeli az ígéreteket, a kedveskedést, a mulatságot, a vendéglátást. Megelégelte a fővárosi életet. Elégeld már meg a megelégedést. (Babits Mihály)
2. (régies) Elegendőnek, elégnek tart. Kétezer hold birtokomat … a méltóságos kisasszonyok mellé nyomtatéknak megeléglik-e a méltóságos úrfiak? (Vas Gereben)
megelégelés; megelégelhető; megelégelő; megelégelt.
