megillet
megillet [g-i] tárgyas ige
1. (régies, irodalmi nyelvben) Hozzáér; vmilyen módon megérint. Megsimogatnám azt a szőke haját, s azt mondanám, selymet illettem meg … (Vörösmarty Mihály) Meg ne illesse kend ezt a szegény árvát. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) Meghat, megindít. Sorsa megillette mélyen. (Arany János)
3. (választékos) Megillet vkit vmi: vmely erkölcsi v. anyagi jó vkinek kijár, állapotához illik, megvan a joga hozzá. Megilleti az elismerés, a hála, a tisztelet. Megilleti a magasabb fizetés, az egyhavi szabadság. Csak hódolat illet meg, nem birálat. (Madách Imre) || a. Megillet vkit, vmit: vkinek, vminek a jogkörébe, hatáskörébe tartozik vmi. A törvényhozás joga az országgyűlést illeti meg. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
megilletés; megilletett; megillető.
