minaret
minaret [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e]
A mecset mellett levő magas, karcsú torony, ahonnan a müezzin imára szólítja a híveket. A legközelebbi minaretben elkezde énekelni a muezzim [= müezzin]. (Jókai Mór) Messze, messze sík terül, … | messze fontos négy torony, minaret és boltív; | messze füstölgő Mecsek zöld teteje újít. (Babits Mihály)
minaretű; minaretes.
