nagyúri
nagyúri [gy-ú] melléknév
1. (régies) Előkelő, főnemesi eredetű, származású <személy>. A kapitány … Bécsbe ment lakni a nagyúri feleségével. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, történettudomány) Nádori. Bánk bán nagyúri hivatala.
2. (történettudomány) A török szultánhoz tartozó, tőle kiadott. Egy nagyúri fermán a száműzött … basát nevezte ki Lepantó urának. (Jókai Mór)
3. (kissé választékos) Nagyúrra (1, 4) jellemző, nagyúrnál szokásos. Nagyúri életmód, gőg, kedvtelés, modor, pompa, szokás. Loránt belejött … a nagyúri tempóba. (Tolnai Lajos)
4. (elavulóban) Nagyúrhoz (1, 4) tartozó, vmely nagyúr birtokában levő. Nagyúri birtok, kastély, vár. Megszorítá nagyúri kezével a hóhér durva tenyerét. (Jókai Mór) Operába indul az autó, | s mintha a puha nagyúri szalon | gördülne vele. (Szabó Lőrinc)
nagyúrias; nagyúriság.
