pelyhes
pelyhes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <madár>, amelynek fedőtollai még nem fejlődtek ki; pehelytollakkal borított; fiatal. Pelyhes kacsa, liba. Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! | Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. (Tompa Mihály) || a. Olyan, amire pehely (1) hullott. Pelyhes haj. Pelyhes kabátban nem mehetsz ki. Pelyhes lett a kalapja.
2. Pehellyel bélelt, pehellyel tömött. Pelyhes fészek, paplan. A fülére vonta a pelyhes dunnát. (Herczeg Ferenc) S eljött a tél. Didergő lelke Úgy reszketett, mint kis madár, Melynek lehullott pelyhes fészke. (Ady Endre) || a. (ritka) Pehely tartására használatos. Pelyhes zsák.
3. Apró, finom, pehelyszerű szőrzettel borított. Pelyhes állú ifjú; pelyhes a karja, a lába.
pelyhesedik; pelyhesség.
