pengető
pengető [ë-e] melléknév és főnév, (ritka, népies) pöngető (hangutánzó)
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vmit penget (1–3). Lantot pengető énekes; a sarkantyúját pengető huszár; a kirándulás tervét pengető diák.
2. (zene) Pengető hangszer: olyan húros h., amelynek húrjait ujjal v. arra alkalmas kis lemez v. pálcika alakú eszközzel megpendítve szólaltatják meg. Pengető hangszer a balalajka, a citera, a gitár, a hárfa, a lant és a mandolin.
3. (ritka) Pengetve hangzó, pengetéssel megszólaltatott <zenei jelenség, részlet>. A dallam a vonósok pengető kíséretével szólal meg.
II. főnév -t, -je [e] (zene) Csontból, esetleg fából v. rugalmas anyagból készült vékony kis lemez v. pálcika, amellyel némely húros hangszer húrjait rezgésbe hozzák, pengetik. A citera, a gitár, a mandolin pengetője.
pengetős.
