pléd
pléd főnév -et, -je [ë, e] (régies írva: plaid is)
1. Pamutból v. gyapjúból készült, főleg utazáskor használt takaró. Plédbe csavarja a lábát. A kirándulásra plédet visz. Este … az egész társaság plédeken leheveredett a présház előtti fűben. (Babits Mihály) Szívszakadva rohant, hogy megigazítsa Bettina térdén a plédet. (Hunyady Sándor)
2. (elavult) Rendsz. skótos mintázatú nagykendő, sál. Nem hozott egyebet magával, mint a felesége nagykendőjét, akit nevezett plédnek. (Jókai Mór) Egy reszkető fejű, beteges asszonyság andalog el előttünk sárga sávos kék plédbe. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): plédszíj.
plédes.
