rúgott
rúgott [ú v. u] melléknév -an
1. Általában olyan, akit, amit rúgtak, aki, ami rúgást kapott. Árokba rúgott fazék; a fejbe rúgott kutya; rosszul rúgott tizenegyes. || a. (népies) Rúgott borjú, csikó: csecstől elválasztott, már nem szopós b., cs. egyéves korában. De füstős a nyaka, de hosszú a szarva annak a rúgott borjúnak. (Eötvös Károly) Az apja rúgott bornyút kapott … tanításért. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, régies, bizalmas) Olyan <személy>, aki vmely foglalkozást, hivatást otthagyott, v. akit onnan elcsaptak, ill. aki vmiben, vmely területen elkallódott; kirúgott. Nem csekély érdeméűl rovatott fel az is, hogy a „rúgott” tanáccsal… legkisebb rokon-sógorvagy komasági viszonyban sem állt. (Arany János) Ne legyen fösvény, ossza szét a Rugott zsenik közt aranyát … (Reviczky Gyula)
