sebészet
sebészet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az orvostudománynak az az ága, amely sebesültek, sérültek orvosi ellátásával, műtétek végzésével és sérült testrészek helyreállításával foglalkozik. → Alkotó sebészet; plasztikai sebészet. || a. Ezt előadó tantárgy <egyetemen, főiskolán)> Jelesen kollokvált sebészetből. Az ifjú a pesti egyetemen a sebészetet hallgatá. (Eötvös József) || b. (bizalmas) Ezen ismereteket tárgyaló (tan)könyv. Add kölcsön egypár napra a sebészetedet. || c. (iskolai) E tudomány egyetemi órája. Holnap 8-tól 9-ig sebészet lesz.
2. Kórházi, klinikai osztály (3), ahol a sebészet körébe tartozó betegségeket gyógyítják, és műtéteket végeznek. Három hétig feküdtem a sebészeten. || a. Ennek épülete(i), helyisége(i). Átment a sebészetre. || b. (bizalmas) Az itt fekvő betegek, ill. az orvosi és az ápoló személyzet együttvéve. A sebészet ebédjét most viszik fel.
sebészeti.
