sikerül
sikerül [e] tárgyatlan ige -t, -jön (csak 3. személyben)
1. (csak módhatározóval) <Vmely cél elérésére irányuló szándék, cselekvés, tevékenység> vmilyen eredményre jut, vmilyen befejezéséhez, megvalósulásához érkezik. Vmi alig, félig, fényesen, gyatrán, jól, kevéssé, pompásan, rosszul sikerül. A kísérlet rosszul sikerült. Szindbád úr fürgén ugrik, és mi majd loppal vigyázunk, hogy minden jól sikerüljön. (Krúdy Gyula)
2. <Vmely befejezett cselekvés, tevékenység, emberi élet> eredményesnek, megfelelőnek, jónak, hatékonynak bizonyul. A terv, a vállalkozás sikerül. Minden sikerül neki. A házasságuk sikerült. Először a férfiak hányták-vetették meg az esetet … Szörnyűség, hogy ilyesmi történhetik meg egy Nosztyval! … Pedig olyan egyszerű volt. Csak az történt, hogy nem sikerült egy jól kieszelt spekuláció. (Mikszáth Kálmán) Nem kérdem, sok vágyam mivé lett: Hiszen a bolond földi élet Csak ritkán sikerül. (Tóth Árpád) || a. (csak múlt időben) <Vmely alkotás> olyan lesz, amilyennek eltervezték, szánták, kívánták. Legújabb regénye nem sikerült.
3. (főnévi igenévvel) Mód, lehetőség nyílik rá, hogy a főnévi igenévben kifejezett cselekvés végbemenjen, ill. hogy végrehajtsák. Sikerült megfékezni a tüzet. Kilétét nem sikerült megállapítani. Sikerült elhárítania az akadályokat. Nem sikerült eltérítenem a szándékától. A Városháza sötét boltívei alatt … sikerült eltűnnie. (Kosztolányi Dezső)
4. (rendsz. rosszalló) Vmilyenre sikerül: <alkotás, tárgy> az elkészítés folyamán a cselekvő személy szándéka, akarata ellenére vmilyenné, a kívánatostól eltérővé válik. A képen a füle túl nagyra sikerült. A naplemente a képen lilára sikerült. A kabát túl bőre sikerült.
Igekötős igék: félresikerül.
sikerülés; sikerületlen; sikerülő.
