sízik
sízik tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë], (ritka) síz (választékos)
Talpára erősített síléceken, két síbottal lökve magát előre, halad, csúszik a havon, ill. lesiklik a lejtőkön. Az éjjel esett a hó, a hegyekben már síznek. || a. (sport) Ezt sportszerűen űzi. Mióta sízel?
Igekötős igék: átsízik; lesízik; odasízik; végigsízik; visszasízik.
