sürgöny
sürgöny főnév -t, -ök, -e [e]
1. Távirat. Sürgönyt felad, felvesz, küld, kap. Mi van a sürgönyben? Csak Jancsi hiányzott, a sürgöny – úgy látszik – nem érte el. (Kosztolányi Dezső) Borravalót adott a kihordónak …, mintha a világon a legközömbösebb sürgönyt kapta volna. (Babits Mihály)
2. (elavult) Fontos, sürgős, haladék nélkül kézbesítendő levél; rendsz. futárral továbbított hivatalos v. diplomáciai irat. Pétervárról jött … sürgöny következtében még egy ajánlatot akar… előterjeszteni. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. sürgönyblanketta; sürgönydíj; sürgönyértesítés; sürgönyfeladás; sürgönyhordó; sürgönytérítés; sürgönyutalvány; 2. kábelsürgöny.
