szédítő
szédítő melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan, ami szédít (1), szédülést okoz. (növénytan) Szédítő vadóc: a pázsitfűfélék családjába tartozó vadóc egyik fajtája; termése mérges (Lolium temulentum). Szédítő hatással van rá a széna illata. || a. (gyak. túlzó) Olyan <rendkívül nagy méret, kiterjedés, gyors mozgás>, amelynek a nézése, szemlélése szédülést okoz. Szédítő iram, magasság, mélység. Mily borzalom S szédítő ily mélységbe nézni le. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Szédítő magas fal, – álmélkodott Gergely. (Gárdonyi Géza) Váltókon csattogott át, szemafórok mellett rohant el a vonat egyre szédítőbb sebességgel. (Hunyady Sándor) Fölöttem ég, alattam | széditő sziklafal. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben) Kábító, elvakító, kápráztató. Szédítő kilátás, lehetőség. A kedvező szerencsének gyakran szédítő mámorában…ingadozás nélkül járt a kötelességnek s erkölcsnek ösvényén. (Deák Ferenc) A nő félgyermek vala még, s örült a szédítő ragyogásnak. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <személy>, aki hazug ígéretekkel, alaptalan reménykeltéssel ámítva igyekszik megnyerni vkit. A kisembereket szédítő szélhámos. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki komoly szándék nélkül, nagyzolva, játékból v. hiúságból udvarol vkinek, ill. igyekszik megnyerni vkinek a tetszését. A kislányt szédítő fiatalember.
4. (átvitt értelemben, túlzó) <Fokozó szóként:> rendkívüli, elképesztő. Szédítően okos, vakmerő, szédítő mesterségbeli tudása van. Szédítő magasba szöktek az árak az infláció alatt.
II. főnév -t, -je [e] (ritka, rosszalló) Vkit szédítő (I. 3) személy; szélhámos, szédelgő. Ne hallgass erre a szédítőre! Szédítő Nyakig van adóssággal…Csaló, hazug, szédítő. (Tolnai Lajos)
