szellemiség
szellemiség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
1. Az a szellemi irány, világnézet, elvi állásfoglalás v. felfogás, amely vkire, vmely közösségre, korra v. emberi megnyilatkozásra, pl. művészeti alkotásra, jellemző. Egészen más szellemiség nyilatkozik meg benne. Egész szellemisége ellentétben van ezzel a nézettel. [A török hódítás] csak hadi és politikai jellegű volt, társadalmilag és vallásilag nem akarták terjeszteni szellemiségüket. (Móricz Zsigmond)
2. Vkinek szellemi alkata, mivolta v. vmilyen szellemű volta. Szellemiségének magasrendű megnyilatkozása ez a mű.
3. (irodalmi nyelvben) Szellem (2–4). Rendkívüli lény volt, magas kultúra és jellem és élethez s emberekhez értő… zseniális szellemiség. (Móricz Zsigmond)
szellemiségű.
