szenvelgés
szenvelgés [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë,e] (választékos)
A szenveleg igével kifejezett viselkedés, magatartás; az a tény, hogy vki szenveleg, ill. az a cselekvés, hogy vmit szenvelegnek; tettetés, affektálás, kényeskedés. Előkelőség, finomság szenvelgése. Nevetséges ennek a nőnek a szenvelgése. A kifejezések előkelők, nem keresettek, semmi szenvelgés, érzelgés bennük. (Jókai Mór) Hiú szenvelgés, balgatagság… Már szivemre mi se hat. (Vajda János)
szenvelgési.
