szerpentin [1]
szerpentin [1] [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. Éles fordulatokkal kígyózó, kanyargó, emelkedő hegyi út. Szerpentin vezet a kilátóhoz. Pompás szerpentinek… kígyóznak a fehér szirtek közt. (Babits Mihály) Órák óta röpít az autó | … szállunk a szerpentineken. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Emelkedés nélküli kanyarulat, ill. kanyargó út. A kert szerpentinjein sétál.
2. <Bálokban, mulatságokon haszn.,> korong formában föltekert színes keskeny papírszalag, amelyet a végénél megfogva a mulatozók közé dobnak, mire kibomlik; néha báli helyiségeket díszítenek vele. Szerpentint dobál.
Szóösszetétel(ek): szerpentincsata.
szerpentines; szerpentinű.
