szikkadt
szikkadt melléknév -an, -abb
1. Szárazabbá v. szárazzá és ezáltal keményebbé v. keménnyé vált <anyag, talaj>. Szikkadt föld. Az ős növényzet romjai, miket… szikkadt mész lenyomatában bámulunk, egy régi… világról beszélnek. (Jókai Mór) Bágyadt szivünk vágyakért sóvárog, Mint a szikkadt földek esőért epednek. (Juhász Gyula) || a. (irodalmi nyelvben) Kiaszott, sovány. A rozsvetés közt s a sötét ugarba | olykor elballag egy szikár legény, | izmos, erős és szikkadt arca barna. (Kosztolányi Dezső) Szikkadt melléhez szorította a kenyeret. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Kedélytelen, szellemtelen, unalmas. Oda… teremtem a címet vastag betűkkel…, de a többi nem akar menni. Próza…, a legszikkadtabb értelemben vett próza…. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, akiben már a hajdani életkedvnek, szellemességének, kedélynek a nyoma is alig van meg. Fáradt, szikkadt ember.
szikkadtas; szikkadtság.
