tákolmány
tákolmány főnév -t, -ok, -a (gyak. rosszalló)
Hanyag módon, kellő szakismeret és megfelelő anyag nélkül összetákolt silány munka, alkotás, kül. építmény, bútordarab. Ez a tákolmány meg sem érdemli a szekrény nevet. Ez a viskó csak tákolmány, összedől az első viharban. A bal szögletben nyitott faoszlopokon valami tákolmány pipiskedett, olyan, aminők a szénaszárító pajták falun. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Felületes, értéktelen szellemi alkotás; fércmű, kontármunka. Az író új könyve: gyenge tákolmány.
