tehetetlen
tehetetlen [ë -e-e-e] melléknév és határozószó. (régies) tehetlen [ë-e-e]
I. melléknév -ül, -ebb [e] Általában olyan <személy>, aki nem tud tenni, cselekedni.
1. Olyan <személy>, aki a szemben álló fél hatalmába, erejébe, ügyességébe v. a megoldandó feladat nagyságába, nehézségeibe ütközve nem tud mit cselekedni, mihez fogni. Tehetetlen vkivel v. vmivel szemben. Tehetetlenül áll az eseményekkel szemben. A hadtest tehetetlen volt az ellenség előnyomulásával szemben. A matrózok tehetetlenek voltak a hajóba betóduló vízzel szemben.
2. <Testi v. lelki erőtlensége, rokkantsága, ill. gyámoltalansága miatt> vmely tevékenység folytatására, kül. a mindennapi dolgok elvégzésére képtelen v. alkalmatlan <személy, élőlény>. Tehetetlen ember, gyermek, madárfióka; szegény tehetetlen nyomorék. Nagyon tehetetlen már az öreg. Nehéz sebei ez ifjú testet fegyverviselésre örökre tehetetlenné tevék. (Eötvös József) Ott futkosott az öreg macska, szájában a tehetetlen kölykeivel. (Móra Ferenc) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyermek. (József Attila) || a. Magával tehetetlen v. magával jó v. (elavult) jól tehetetlen: olyan <személy>, aki nem tud a maga erejéből mozogni, járni, nem tudja a legelemibb életszükségleteket sem biztosítani, ill. ilyen személyre való <állapot>. A magával tehetetlen beteget beszállították a kórházba. A magával tehetetlen öreget úgy kellett etetni. Vak Bottyán… betegen fekszik magával is jól tehetetlen. (Jókai Mór) || b. Cselekvésre, feladatainak ellátására nem képes v. nem alkalmas <személy, intézmény, idő>. Tehetetlen bürokrácia, hatóság, hivatalnok. A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól. (Vörösmarty Mihály)
3. Olyan <lelkiállapot, indulat>, amelyben vki semmit sem képes cselekedni v. olyat tesz, ami nem volt szándékában. Tehetetlen düh, harag, méreg. Tehetetlen fájdalmában görcsös sírásra fakadt. Dénes… ott állt még a faoszlop mellett lehajtott fővel, tehetetlen csüggedésben. (Kaffka Margit)
4. (fizika) Tehetetlen tömeg: az a t., mellyel a test részt vesz mozgási állapotának megváltozásában. A centrifugális erő a tehetetlen tömeggel arányos.
5. (népies) Közösülésre képtelen: impotens. Miért házasodik meg az ilyen tehetetlen ember?
II. határozószó (választékos) Tehetetlenül. [A gyermek és a szivárvány.] Ott is, amint összerogyva Tehetetlen feküvék, Epedő nagy kék szemével, A szivárványt nézte még. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): jóvátehetetlen; magatehetetlen.
tehetetlenkedik.
