tepsi
tepsi [e] főnév -t, -je [e]
1. Fémből készült, téglalap alakú, rendsz. alacsony oldalú edény; sütőben v. kemencében tésztaféléket raknak rá és sütnek rajta. Lapos tepsi; a sütni való tésztát tepsibe teszi; tepsiben süti a libát; kiveszi a kalácsot, a süteményt a tepsiből; kikeni zsírral a tepsit. Tepertős pogácsákat, foghagymás borjúcombokat és kövér ludakat sütöttek nagy tepsiben. (Mikszáth Kálmán) Visszatolta a tepsit a sütőbe, mert még halvány volt a tészta. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) <Sült tésztafélékből> annyit, amennyit ebben egyszerre sütni szoktak; egy tepsire való. Egy tepsi pogácsa.
2. (bizalmas) Kb. 2 m hosszú, 60 cm széles tartó, amelybe kórházban a holttestet teszik, ill. amelyben a kórház v. a bonctani intézet megfelelő helységében a formalinba helyezett holtteste(ke)t tartják. || a. Furnérlemezből készült ládaszerű alkotmány, amelybe az elhamvasztandó holttestet helyezik a krematóriumban.
Szóösszetétel(ek): tepsialj.
tepsis.
