természeti
természeti [e-e] melléknév (-leg) [e]
1. Olyan <dolog>, mely a természethez (1–2, 4) mint az embert körülvevő fizikai világhoz tartozik, belőle származik. Természeti csapás; természeti emlék: olyan ritka és jellegzetes kőzet, növény, állat v. tájegység, melyet az állam v. a társadalom véd a pusztulástól; természeti erők, jelenség, kincs, ritkaság, szépség, viszonyok. || a. (tudományos) Természeti törvény: az a törvény, amely szerint vmely természetben lefolyó jelenség v. folyamat azonos körülmények között, emberi beavatkozástól függetlenül, mindig azonos módon megy végbe.
2. Vkinek v. vminek természetével (6), alkatával kapcsolatos <dolog>; vele született. Természeti adomány, adottság, hiba, tulajdonság. Én természeti egyenességemből együgyűen feleltem. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (néprajz) Természeti népek: fejlődésüknek viszonylag alacsony fokán levő, rendsz. írásbeliséggel sem rendelkező népek, amelyeknek életmódja jórészt a természettől függ, minthogy a természetnek uralmuk alá kényszerítésére kevés műszaki eszközük van; primitív népek. Még ma is élnek természeti népek Ausztráliában és máshol.
4. (közgazdaságtan) Természeti gazdaság v. gazdálkodás: olyan g., melyben a termelők csak saját szükségleteik fedezésére termelnek anyagi javakat.
5. (történettudomány) Természeti jog: az emberi természeten (6) és nem tételes jogszabályokon alapuló jogi tételek összessége; észjog.
6. (jogtudomány) Természeti lehetetlenség v. lehetetlenülés: szerződésből eredő kötelezettség teljesítésével kapcsolatban (a szolgáltatás jellege, természete v. egyéb körülmény folytán) utólagosan beállott olyan tény, amelynek következtében a szolgáltatás nem teljesíthető.
7. (jogtudomány) Természeti gyümölcs: vagyontárgyak természetbeni (1) hozadéka.
természetiség.
