tökély
tökély főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Tökéletesség. Művészi tökély; tökélyre emelkedik, jut, törekszik; tökélyre visz, vmit. A tökélyre vitt csalást Mondhatni rendszeresnek. (Arany János)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Vminek a tökélye: vminek a lényegét tökéletes hűséggel kifejező, teljesen megvalósító személy, dolog. A művészet, a szépség, a tehetség tökélye. [III.] Richard a gazság tökélye. (Petőfi Sándor) A művészetnek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú [= elbújik], hogy észre nem veszik. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. tökélyfok; tökélypont; 2. formatökély.
