valamennyi
valamennyi névmás, határozatlan, vonatkozó és általános (tőszámnévi)
I. határozatlan (melléknévi) (mellékhangsúllyal) (ritka) Valami kevés, valami kis. Van még valamennyi zsírom. Valamennyi pénzed csak van! Küldjön hat krajcárt és valamennyi dohányt. (Dayka Gábor) || a. (régies) Valamennyi korig: bizonyos ideig; valameddig. Még folyt a viadal valamennyi korig; tömegenkint Hulltak az áldozatok. (Arany János)
II. határozatlan (főnévi) (mellékhangsúllyal) Valami kis mennyiség a szóban forgó dologból. Valamennyit még tud, ha nem is sokat. Az íróba is belevegyül valamennyi a papból, a papba valamennyi az íróból. (Mikszáth Kálmán)
III. vonatkozó (melléknévi) (kötőszóként) (régies, népies) Ahány (csak), akármennyi, bármennyi. A kis özvegy Zsuzsi csak készül, és valamennyi portékáját látom, hogy a ládában tészi, mintha annyi kést verne a szívemben. (Mikes Kelemen) Valamennyi szép leány van a környéken, mind rólad énekel a fonóban. (Vörösmarty Mihály) Ajándékot is ők valamennyit hoztak, Én kétfele raktam jó eleve aztat. (Arany János)
IV. vonatkozó (főnévi) (kötőszóként) (ritka) Amennyi (II. 1) csak; akármennyi (B. II). Valamennyit csak kért, megadta neki.
V. általános (melléknévi) (kiemelő hangsúllyal, a jelzett szó egyes számban, az irodalomban ritk. többes számban) <Egyedekből álló összességről szólva:> minden egyes, mindegyik (együttvéve); minden. Valamennyi tanítványával behatóan foglalkozik. Valamennyi levélre nem tud külön-külön válaszolni. Valamennyi előd Zengő szavu dalban forog a nép előtt. (Arany János) Az igazság egy lehet csak Valamennyi nyelveken. (Reviczky Gyula) Aki csak szemelvényekből ismeri [Petőfit], nem ismerheti úgy, mint aki valamennyi versét olvasta. (Gárdonyi Géza)
VI. általános (főnévi) (kiemelő hangsúllyal) <A szóban forgó személyek közül> mindegyik; mindenki. Én nem járok úri társaságokba, mert nekem az nem mulatság, mint [a pályatársaimnak], …; de ha énekelek, akkor elsöpröm valamennyit. (Ambrus Zoltán) Valamennyinek a szeme lángolt már a gyönyörű reménységtől, hogy az elsők között lehet. (Gárdonyi Géza) Nem volt tisztában ezekkel az emberekkel, mindeniket szerette s valamennyire haragudott. (Móricz Zsigmond) || a. (személyragos alakban) Valamennyiünk v. valamennyiőnk, valamennyitek [ë] v. valamennyiőtök, valamennyi(j)ük v. (régies) valamennyi(j)ök; (régies, népies) valamennyünk, valamennyetek [e-ë-ë], valamennyük: mi (ti, ők) valamennyien; mi (ti, ők) mindnyájan. Valamennyiünket meghívott. Valamennyitekről jó véleménye van. Valamennyeteknek Köszönet, de most csak egy rész jön velem. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Nem dobtak ki mindjárt, mert hiszen nem volt hamarjában más cseléd, aki dolgozzon valamennyiökre és a műhelyt kisöpörje. (Babits Mihály) Vasárnap hajnalban nagy brontes emberek törtek ránk részegen a dühtől, hogy valamennyiünket agyonvernek, ha nincs pénz. (Móricz Zsigmond)
VII. határozatlan (ragos alakok, határozószó-szerűen) (mellékhangsúlyos szóként)
1. (mérték- és fokhatározóként, -ben raggal) Valamennyiben: bizonyos fokig; némileg. Valamennyiben igaza van.
2. (ritka) Valamennyien: néhányan. De valamennyien csak jelen voltak közülük.
3. (mérték- és fokhatározóként, -t raggal) Valamennyit: egy keveset, egy kicsit; kevéssé, kissé. Valamennyit javult a helyzete. Vártak valamennyit. Még nem lehet [bemenni] … tessék várakozni valamennyit. (Tolnai Lajos)
VIII. általános (határozóragos alak, határozószó-szerűen) (rendsz. kiemelő hangsúllyal) Valamennyien: <gyak. a mind szóval nyomósítva:> mindnyájan, mindannyian; mind. Jertek valamennyien, ahányan vagytok. A falu dolgozói valamennyien eljöttek a gyűlésre. Valamennyien a pusztában s idegen világban bujdosók voltak. (Móricz Zsigmond) Csalónak hisznek és mutyit akarnak adni a biztos üzlethez valamennyien! (Hunyady Sándor)
