vegyíték
vegyíték [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (régies)
1. Különféle anyagok vegyítéséből keletkezett keverék. Be akarván venni a kérdéses vegyítékből, Lenzné félelmesen mondá neki: hogy ne nyúljon azon ismeretlen szerekhez. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Szellemi alkotásokban, megnyilvánulásokban, érzésekben> egymástól eltérő, ellentétes elemek vegyülése, ill. aránya. A víg és komoly elemnek ezen aránytalan s egymással küzdő vegyítéke … az ok, miért e mű kevesebb hatással bír, mint tán érdemelné. (Vörösmarty Mihály) Azon főhajlamokat, melyek lelkünk természetét teszik, más vegyítékben, de fel fogjuk találni mindenütt. (Eötvös József)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Vminek hozzáadása vmihez, vmivel való vegyítés. Az ilyen művet lehet a legtisztább vígjátéknak mondani, milyenek magok nemében a tragédiák a comicumnak minden vegyítéke nélkül. (Vörösmarty Mihály)
vegyítékű.
