vészterhes
vészterhes melléknév (választékos, irodalmi nyelvben)
1. Nagy veszedelemmel járó v. teli; nagyon veszélyes. Ha szent gondok között Fáradtál honodért, Vagy vészterhes csatán. Ontottál érte vért …: Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. (Vörösmarty Mihály) Nehéz idők, vészterhes évek mentek el felettünk. (Deák Ferenc)
2. (rendsz. tréfás) Veszedelmet sejtető, veszéllyel fenyegető. „Melyitek tette ezt?” kiáltá … dühösen az öreg úr … a pipaszárt … vészterhes mozdulattal emelve a két suhanc feje fölé. (Jókai Mór)
