visszakövetkeztet
visszakövetkeztet ige
tárgyatlan Vmilyen okozatnak tekintett tényből okára következtet. Vkinek a tettéből visszakövetkeztet indítóokaira. Ennyi adatból még nem következtethetünk vissza a tulajdonképpeni okokra. Mindvégig betegesnek kellett lennem. Erre már nem emlékszem, csak visszakövetkeztetek. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan és tárgyas (nyelvtudomány) Visszakövetkeztet vmire v. (ritka) vmit: vmely szónak v. kifejezésnek bizonyos tények, adatok, körülmények alapján kikövetkeztethető korábbi alakját tételezi fel.
visszakövetkeztetés; visszakövetkeztetett; visszakövetkeztethető; visszakövetkeztető.
