von
von tárgyas ige -t, -jon
I. Húz, összehúz, félrehúz.
1. (választékos) Húz (I. 1, 3), kül. maga felé v. vminek a mentén. Vonja az igát; vonja a lábát; félárbocra vonja a zászlót. Partra vonja a csónakot. Maga felé vonja a kötelet. Szemére vonja a kalapot. A gálya … a nagyobbak közűl való volt, mivel 26 pár lapát vonta. (Mikes Kelemen) Vedd vissza a gyűrűt, melyet Margit ujjára vontál. (Szigligeti Ede) Jönnek komor, sötétlő kandurok. | Rezzenve jönnek, vonják lábukat. (Radnóti Miklós) || a. (bizalmas) Húz, von: hol erre, hol arra húz; ide-oda húz. Húzták, vonták a szekeret, de csak nem mozdult. Rikácsolt a bácsi is, néni is, a lezuhant függönyt húzva, vonva idébb-odább. (Tolnai Lajos) || b. (régies) <Fegyvert, kardot> ránt, kihúz. Ott valának, midőn Lengyelország népe | Másod ízben térdelt nagy Lajos elébe, | Ki utólszor vonta fegyverét, – a litván Zendülők haragját hódolni tanitván. (Arany János) Vonj kardot és verd szét e ronda vásárt! (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmit vhova von: olyan helyre irányít, küld, mozdít vkit, vmit, hogy az ott bizonyos célra felhasználható legyen, más hasonlóval együtt legyen, v. hogy ne álljon másnak az útjában, ne legyen szem előtt. A gyalogokat a király közelébe vonja. Az elővédet az erdőbe vonta. || a. (régies) Vhova vonja magát: vhova vonul, bújik. Az a hajlékocska is, hová a világ lármája elől vonni szoktam magamat, … azon rémítő csapásnak áldozatjává lett. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy függöny árnyékába vonta magát. (Jókai Mór)
3. (választékos) Kisebbre, összébb, rövid(ebb)re, szorosabbra von: a) <olyan eszközt, mely körülfog vmit> összébb, szorosabbra húz; szorosabbra vonja a kötelet, a szíjat, a zsineget; b) (átvitt értelemben) <fölöslegesen v. túlságosan nagy terjedelmű dolgokat> kisebb terjedelemre szorít. <költséget> csökkent. Szorosabbra vonja a háztartási kiadásokat. Ím ez a történet, lehető legrövidebbre vonva. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Rendszerbe von vmit: rendszerbe foglalja, szedi. A mássalhangzók változásait alig lehet rendszerbe vonni. (Vörösmarty Mihály)
4. (kissé választékos) <Testrészt, kül. arcrészt vmerre v. vmilyen alakúra> feszít, szorít a hozzátartozó izmok segítségével; húz. Ráncba vonja: <homlokát, szemöldökét> összeráncolja; → redőbe vonja a homlokát; hátrább vonja a kezét; szélesre vonja a száját; összébb vonja a szemöldökét. Ah! – sohajt, ráncba vonva homlokát. (Kemény Zsigmond) Összébb vonta sűrű szemöldeit. (Tolnai Lajos) || a. Vállat von v. (ritka) egyet von a vállán: egyik v. mindkét vállát felhúzza, megrándítja <rendsz. közönye, beletörődése v. visszautasítása kifejezéséül>. Keserű mosollyal vont Lajos rá vállat. (Arany János) Nagy dolgokra vállat von, kicsi dolgokon fennakad. (Mikszáth Kálmán) No én csak annyit mondok – vont vállat a diák –, hogy én igenis kakukkot láttam a héten a kertben. (Móra Ferenc)
5. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) <Személy, szervezet> arra késztet, esetleg csábít, olyan helyzetbe hoz vkit, vmit, hogy hozzá közelebb v. tőle függő viszonyba, állapotba kerüljön, v. vele együtt részt vegyen vmiben. Érdekkörébe, szövetségbe von; pártjára von; befolyása, vezetése alá von; maga mellé von vkit. Toldjátok udvarunknál múlatástok Még egy kevéssel; hogy, pajtásilag Kéjekbe vonva, s alkalom szerint, Lessétek el, mi bántja titkon úgy… (Arany János–Shakespeare-fordítás) A háziasszony… más társaságba igyekezett vonni a férjét. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies) <Indulat, vágy> vmire késztet, ragad vkit. Micsoda szörnyűségre vont engem az én dühösségem? (Csokonai Vitéz Mihály) Sereg nem gyűlhet oly hamar, Mint a kivánság, mely boszúra von. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben, régies) Vonz (3). Zuhatagok kőpárkányára von A mélység vonzó, vad igézete. (Tompa Mihály) Ragadja, vonja, hívja a művészet. (Kiss József) Piacra vont az ifju évek Álmodni vágyó ifjusága. (Ady Endre) E komor június havon | mely mord akár a november, | emléked mely tájakra von, | te mord novemberi ember? (Babits Mihály)
II. Húzva szétterít, kinyújt.
1. (választékos) <Vmely laza, lepelszerű anyagot> nagy felületre kiterít, ráborít, rendsz. kifeszítve. Fátyolt von vmire: (átvitt értelemben is) szándékosan nem emlékszik többé vkinek vmely elszomorító v. szégyenletes magatartására, tettére; ponyvát, sátort von. Végre a sötét éj szárnya alá vette S fekete ponyvából sátort vont felette. (Arany János) Föléjük … szürke ezüstfátyolt vont a por. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői) Vmibe von vmit: vmibe foglalja, burkolja; egészen bevon vmit vmivel. Homályba von; ködbe von vmit. De az éj erőt vett, csakhamar beronta, Az eget, a földet bakacsinba vonta. (Arany János) Mint fáklyaillat temetőből Egy gondolat mély gyászba von. (Vajda János)
2. <Kötelet> hosszanti irányban kifeszítve elhelyez, kül. felfüggeszt. Kordont von.
3. Kínpadra von vkit: a) (történettudomány) kinyújtott végtagjait kínpadhoz rögzíti, hogy így kínozza. Kínpadra vonták, töviskoszorút nyomtak fejébe. (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben, választékos) szörnyű fájdalmat okoz vkinek; kínoz, gyötör. Süldő poéták, … Ugyan ne csiripeljetek A szerelemről! kérlek szépen Az emberiség szent nevében, Melyet kínpadra vonni vétek, Kérlek, hogy ti azt ne tegyétek. (Petőfi Sándor)
4. (ritka) <Hosszanti mélyedést v. falat> úgy létesít, hogy készítése, ill. építése közben a talaj mentén folyamatosan továbbhalad. Árkot, barázdát von. Az égi követ könnyű … naszádon érkezett …, mely a víz színén nem is vont barázdát. (Péterfy Jenő) || a. (választékos) Húz (III. 3). Egyenest, vonalat von; átlót von. András szánt amott … Két fehér ökre lassú ballagással vonja a barázda vonalát. (Gárdonyi Géza) Vad | robbanásként áttör a nap: | … lent tűzpiros giliszta von | csikot a sárga homokon. (Szabó Lőrinc) || b. (átvitt értelemben, választékos) Határt, határvonalat von vmi közé: élesen elválaszt vmit. Nem vonhatni éles határvonalt a szükségek és javak e két neme közt. (Eötvös József)
III. <Különféle elvont értelmű szókapcsolatokban.>
1. (kissé választékos) <Bizonyos elvont művelet eredményeként> vmely jelenségből, eseményből kielemezve vmit, ami benne rejlett, azt az értelem számára megfoghatóvá teszi. Következtetést von (vmiből); párhuzamot von vmiből v. két dolog v. személy közt: két dolgot v. személyt mozzanatról mozzanatra összehasonlít, hogy a köztük levő különbséget megállapítsa. || a. (mennyiségtan) Gyököt von: elvégzi a hatványozásnak azt a fordított műveletét, hogy a megadott hatványból és a kitevőből kiszámítja az alapot. Négyzetgyököt, köbgyököt von.
2. (hivatalos, sajtónyelvi) Vmi maga után von vmit: vminek szükségképpeni következménye vmi. Vmilyen következményeket von maga után vmi; büntetést von maga után. A tréfák, amiket közös védencünk elkövet, … nem vonnak maguk után következményeket. (Jókai Mór)
3. Magára von: a) <figyelmet> felkelt, és magára irányít; magára vonja vkinek az érdeklődését, figyelmét. Szakadatlanul mesterkedtem, hogy a figyelmet újra s újra magamra vonjam. (Móricz Zsigmond); b) <átkot, haragot, ítéletet> kihív, maga ellen, magára zúdít, maga ellen irányít. Magára vonta apja haragját. Mindenütt | Ottó! az, … kiért | szintén alattvalóim gyűlölésit | vontam magamra – Ottó! átkozott! (Katona József)
4. (választékos) Kutatásai körébe von vmit: kutatni kezd vmit, amit eddig nem kutatott; kutatásait kiterjeszti vmire.
5. Vmit kétségbe v. (ritka, elavult) kérdésbe v. (ritka, elavult) kétség alá von: nem tart vmit bizonyosnak, nem fogad el vmit feltétlenül; kételkedik vmiben. Kétség alá sem vonták előkelő származását. (Kemény Zsigmond) Nem vonom kétségbe, hogy árulás okozta e kudarcot. (Jókai Mór)
6. <Egyéb állandó kapcsolatokban.> <Személyt vallomástételre, számadásra> felszólít v. kényszerít. Fegyelmi eljárás alá von vkit; → felelősségre von vkit; → kérdőre von vkit; (elavult) tiszti kereset alá von vkit: fegyelmi vizsgálatot indít ellene. Felelősségre vonják az illetékes szerveket. Téged vonlak kérdőre, ó Erzsók! (Petőfi Sándor) Tiszti kereset alá vonták, sőt fel is függesztették sikkasztás miatt. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. kalap.
Igekötős igék: alávon; átvon; bevon; belevon; egybevon; elvon; elővon; felvon; félrevon; hátravon; keresztülvon; kivon; körülvon; levon; megvon; odavon; összevon; rávon; széjjelvon; szétvon; végigvon; visszavon.
vonható; vonódik.
