KÖP, (1)
KÖP, (1), elvont gyök, melyből köped, köpeszt, köpöly, köpeny v. köpöny, köpönyeg, köpü, köpücze, köpülő és származékaik erednek. E szók megegyeznek abban, hogy mindnyájan burkot vagy burokhoz hasonló valami gömbölyü kerekdedet jelentenek. Innen e gyökben alapfogalom a burokféle kerek-gömbölyü alak. Legközelebb áll hozzá a köb, melyből köb-öcz-ös, köbczös v. köpczös és köböl eredtek; továbbá a göb és rokonértelmü származékai. Vastag hangon kop, mint a kopács, koppad, s több szók gyöke. V. ö. KOP.
