~LÉK
~LÉK, öszvetett főnévképző le és ék egyszerü képzőkből, am. levő ki azaz levő valami, mintegy levőség, pl. zagyva-lék am. zagyvált valami; hasonlók: főz-e-lék, tölt-e-lék, függ-e-lék, told-a-lék (az a e jobb hangzás végett közbeszúratok), eső-lék, és az ujabb korban alakult hátra-lék (am. hátralevőség). A török-tatár nyelvben igen termékeny képző, ‘lik’ alakban, p1. bilmek-lik am. tudomány, mintegy tudalék, dostlik barátság, ak-lik fejérség, zirek-lik finomság, padisah-lik fejedelemség stb. s mint látjuk, többnyire a magyar ság ség-nek felel meg.
