SZÁZ
SZÁZ, számnév, tt. száz-at. Tőszám, mely tízszer tíz egységet foglal magában, honnan a sokszorozó táblán: tízszer tíz am. száz. Egy hián száz. Egy szó mint száz. Mint általán a számnevek után a főnevet csak egyes számban kivánja. Száz ember, ló, forint. Száz év, száz nap, száz percz. Tízszer száz ezer. Száz annyi, száz féle. Száz számra adni, venni valamit. Megjárták a száz tű hosszát. (Km.).
„Utána int száz szem, száz kéz,
De ő csak egy pár könnyet néz.“
De ő csak egy pár könnyet néz.“
| Kölcsey. (A vándor). |
Száz ezer; határozóilag száz ezeren. „Valának ked(ég) hadakozó gyalogok százhúsz ezeren“ (Bécsi cod. Judith VII.). Ő maga sem változik más szám előtt. „És ő monda annak: Vegyed te leveledet és írjh nyolcz százat.“ (Müncheni cod. Lukács XVI.). De maga magában felveszi a többes számot. Százak, ezerek hulltak el az utolsó háborúban, azaz több száz, több ezer; különbözik: százan, ezeren. V. ö. SZÁZAN. Néha határozatlan nagyobb számot jelent, s am. a maga nemében sok. Száz a bajom, gondom. Százfelé kell lótnom futnom. Száz rétü paczal. Száz lábu bogár. – Harmadik személynévmással, mint a többi számnév, árúkra vonatkozik s am. száz darab együtt véve. Hogy száza az almának? A téglának százát két forinton adják. A káposztát százával szokták árulni. Százától öt forint jár.
Többé-kevésbé rokonok vele hangokban a szanszkrit çata v. a nevező esetben çatan, (Boppnál: śatam= çatam), zend çatem, persa szad, parszi (régibb persa) szad; latin centum; a finn nyelvekben sata, sada, śada, śado, sót, sát, śado, śüde, csuotte stb. (az ś = magyar s, az s = magyar sz); továbbá az átvetett szláv szto, mely az orosz szotnia (század katona) szóban rendes alakjában szot. Törökül: jüz, néhutt: juz, tatárul: dsuz, csuvasul: szur (ezen nyelvekben az r és z gyakran fölcseréltetnek). A mongolban dzaghun (cent, centaine), innen: dzaghun-ta = százszorta, dzaghu-ghat = százanként (régiesen: százankéd), dzaghu-dughar = századik. Figyelemre méltó a mongolban: szaja am. milliom. V. ö. SZÁM, fn.
