SZU
SZU, elvont gyök, melyből hegyeset jelentő, illetőleg bökésre vonatkozó szók eredtek, u. m. a farágó féreg neve szú v. szúl; továbbá szucza, szulák, szúr. Hangváltozattal egyeznek vele a czucza, czuczáz, czulák, szuttyongat, cziczerél, szigony v. czigony szók czu, czi, szi gyökei. Alaphangra és fogalomra rokonai a latin subula, sugillo, sica.
