SZUANTAG
SZUANTAG, (szu-ant-ag) mn. tt. szuantag-ot. Baranyai tájszó, s am. rézsutos, hárántékos. Valószinűnek látszik, hogy gyöke: szú, mint a fák belét rézsutosan kirágó féreg neve, melyből lett szu-ad ige, s ebből szuadag, szuatag, s n közbevetéssel szuantag; mi szerént átv. értelemben olyas vonalt tenne, mely a szúrágta fának rézsutos likaihoz hasonló.
