Harrach
Harrach József, zenepedagogus, szül. Szász-Régenben 1848. Tanult M.-Vásárhelyt, Kolozsvártt, Budapesten, hol a tanári vizsgát letévén, 1873 óta a magyar és német nyelv, irodalom és bölcsészettan tanára a fővárosi IV. kerületi reáliskolában, 1888. az országos zeneakadémia titkárának és tanárának nevezték ki a poetika, zenepedagogia, zenetörténelem és az esztetika tanszékére. Ez állását megelőzőleg több éven keresztül rendes zenereferense volt több lapnak. Művei: Német olvasókönyv (I-IV.); Német verstan; Az eszmény a művészetben (franciából fordítás Taine után); Schopenhauer és Wagner R. (zeneesztetikai tanulmány); A zeneművészet köréből; Goethe Hermann és Dorotheája és számos zenetörténeti és zene-esztetikai tanulmánya. Zenei tekintetben legjelentősebb műve a legujabban megjelent: Magyar Arion (2 kötet, Budapest 1893) cimü vegyes kargyüjteménye. H.-t a magyar közokt. miniszterium a zenei nevelés és pedagogia tanulmányozása céljából már két izben küldte a külföldre a nevezetesebb hasonló irányu intézetek, konzervatoriumok s hangversenytermek alapos megfigyelésére.
