Piszemszkíj
Piszemszkíj Feofilaktovics Elek, orosz író, született Ramenje kis helységben (a kosztromai kormányzóságban) 1820 márc. 10. (ó-naptár), megh. Moszkvában 1881 jan. 21. (ó-naptár). A moszkvai egyetemen matematikát tanult, azután az igazságügyi minisztériumban vállalt hivatalt, 1853. hivataláról lemondott s kizárólag az irodalomra adta magát. Kiváló volt ugy is mint regény-, ugy is mint drámairó. Főbb munkái: Tyjszjácsá dus (Ezer lélek, regény, 1858) és Gorjkájá szugybinya (Keserü sors, népies dráma). Egyéb művei közül felmelítendők még következő elbeszélései: Ljesíj (Erdei manó); Bogatyj zsenih (Gazdag vőlegény); Brak po sztrasztji (Házasság szenvedélyből); és regényei: Vzbalomucennoje More (Felkorbácsolt tenger, 1863); Mjescsane (Polgárok, 1877); Maszony (Szabadkőművesek, 1878); V vondovorotje (Örvény, 1871); továbbá drámái: Podkopy (Aknák); Proszvjescsennoje vremja (Felvilágosult idő); Finanszovíj geníj (Finánckapacitás); Szamoupravey (Önbiráskodók); Bjelyje szokoly (Fehér sólymok), Porucsik Gladkov (Gladkov hadnagy) stb. Összes műveit 1861-1874. adták ki s ezeket jóleső realizmus, egyúttal azonban költői erőteljesség jellemzik.
