Rozs
Rozs (Secale L.), a pázsitfélék konyuló négyoldalas kalászu tagja, kalászkája két virágu; pelyvája tarajos hátu és rövidebb mint toklásza, melynek a külsejéből szálka nyulik ki. Ôs idők óta termesztett faja a vetett rozs (s. cereale L.); 1,25-től 2 m. magas karcsu szalmáján szőrös bevonatu hosszu, több keskeny levele és tetején karcsu kalásza van. Szemtermése keskeny. Szárhajtása lehet egyes, illetve bokros; az a közönséges, ez a bokros rozs. Az utóbbi azonban lassacskán az elsővé fajzik el. Lisztje egyre-másra 11,43% fehérjét, 1,21 zsírt, 67,82 keményítőt és dextrint, 2,01 farostot, azután hamut 1,37 és vizet 15,26%-ot foglal magában. Fehérje jobbadán mucedin és glutenkazein (1. Protein), hamuja többnyire mész, magnézia s foszforsav. A fekete kenyér (katonai profunt) fő növénye; de baromfit is etetnek vele, sört is főznek vagy szeszt égetnek belőle. Virága a dért megsinyli és a nagy melegtől (hév) is szenved. 1895-ben 2 078 000 métermázsát 12 650 000 forint értékben Ausztriába vittek ki és majd ugyanannyi fogyott el itthon. Németország tőlünk keveset vásárol, annál többet Lengyel-, Oroszországból és Amerikából. A rozs eredetére nézve azt sejtik, hogy a sziciliai vadból (S. montanum Guss.) vagy a hazai törékeny rozsból (S. fragile Bieb.) származik, amely éppen ugy hajlandó többnyáréltü gyökérzet és tarack képzésére, mint a vetett rozs. Ezt a Kaspi-tenger mellékén valóban mint többnyáréltüt termesztik is.
Jelesebb rozsféleségek: a nyiri rozs a Felső-Tisza vidékéről, a montagne, probstei, imperial, schlanstädti, melyek soványabb talajon gyorsan degenerálódnak. A bokros rozs erős bokrosodásával tünik ki, de csakis jó talajon és ritkán vetve. A Szt.-Iván-rozs junius-juliusban vetve, még abban az évben ad egy kaszálást, a következő évben igen kedvező viszonyok között két kaszalást, különben pedig egy takarmány- vagy magtermést. Magja azonban apróbb, szalmája rövidebb és nem egészen fagyálló. Van őszi és tavaszi rozs. Az utóbbit azonban csak nagyon kivételes esetekben érdemes termelni. A rozs az É. sz. 69. fokáig termelhető. A hideget jobban birja, mint a tartós nagy meleget; délibb vidékeken, ahol a nyár száraz és forró, termése bizonytalanná lesz, ezért nem is terjed annyira délre, mint a búza. Legjobban díszlik a jobb minőségü homokos jobban megterem, mint bármiféle más gabona, azért a homoknak fő gabonája. Agyagtalajon szalmája rövidebb, szeme apróbb lesz. A tőzeges talajon is megterem, ha a fölös nedvességet előzetesen levezetik. Középkötött és kötött talajon ugyanazon növények a jó előveteményei, mint a búzának, vagyis zabos bükköny, repce, lóbab, kender, dohány, lóhere. A tengeri azonban csak ha korán érő, merta rozs korábban vettetik, mint a búza, s a rozs megüllepedett talajt kiván s ezért az utolsó szántást 7-10 nappal a vetés után kell megadni. Ugyanezen okból a burgonya nem jó elővetemény, hacsak az nem nagyon korai, mert a talajt a kiszedésnél nagyon fellazítják, ugy hogy az a rozs vetéséig nem tud kellőleg megüllepedni; e körülmény annál inkább figyelembe veendő, mert a rozs és burgonya talajigényei meglehetősen egyformák s ahol a burgonyát nagyobb mértékben termelik, ott a rozs se szokott hiányozni. A homokon a pohánka, a csibehúr, a homoki borsó is jó elővetemények. Valamennyi gabonaféle között a rozs termeszthető leginkább saját maga után. Vannak vidékek, ahol a könnyü homoktalajon csakis rozsot termesztenek. 3-5 évig egymásután jő rozs s azután bizonyos számu évekig parlagnak marad a talaj.
A rozsot inkább lehet friss istállórágyába vetni, mint a búzát, bár ennél is jobb, ha az előnövényt trágyázzuk meg. A foszfortrágyát hazánkban a gabonafélék közül a rozs hálálja meg legjobban. Homoktalajon a kálitrágya is figyelembe jöhet, a chilisalétrom pedig leginkább mint fejtrágya jöhet figyelembe. A talaj előkészítése az elővetemény szerint módosul, e szerint 1-3 szántásba vetik a rozsot, aminél mindig figyelembe veendő, hogy a rozs csak üllepedett talajba vetve díszlik s ezért a vetőszántás a vetést mindig legalább egy héttel előzze meg, s inkább a szántások számát vegyük kevesebbre, semhogy a rozsot friss szántásba vessük. Klimatikus viszonyok szerint egyik vidéken korábban, a másikonkésőbb vetik, általában azonban a szeptember hónapot mondhatjuk az őszi rozs vetési idejének. A vetés idejének megválasztásánál figyelembe kell venni azt, hogy a rozs főleg őszszel bokrosodik, tavaszszal igen hamar szárba indul, s ezért, ha későn vetik, ritka marad. A tavaszi rozsot rögtön a kitavaszodás után kell vetni. A vetőmag-szükséglet kataszt. holdankint a szórt vetésnél 100-150, a sorosnál 80-125 lit. Ápolásban a rozs a tenyészet közben ritkán részesül. Az aratási ideje junius-julius hó, csak a hidegebb vidékeken következik be még később. A termése nem szokott oly nagy határok között ingadozni, mint a búzáé. Kataszt. holdankint 6-12 q szemes termésre számíthatnak nagy átlagban. Szalmatermése rendszerint nagy, 15-35 q. Hazánkban legtöbb rozsot termel Csík, Szabolcs, Zala, Fogaras, Pest vármegye, vagyis a zordabb fekvésü vagy homokos talaju vármegyék. legkevesebbet termelnek az Alföld erősebb talaju vármegyéi. - Betegségei: 1. Üszög (1. Gabonaüszög). 2. Rozsda (1. o. és Gabonarozsda). 3. Anyarozs (1. o.). 4. Lisztharmat (1. o. és Gabonalisztharmat). 5. Kormosság (1. Kormos gabona). 6. A Dilophia graminis Sacc., a Pleospora infectoria Fuck. és a Fusarium heterosporum N. v. E. nevü gombák által okozott betegségek; ezeket, valamint a kedvezőtlen életviszonyok által okozott betegségeket, melyek a búza hasonnemü betegségeivel megegyeznek, 1. Búza.
