Haftárá
Haftárá A Haftárá szó szerinti jelentése: befejezés, elbocsátás. Jóval a második szentély pusztulása előtt kialakult az a szokás, hogy a tórafelolvasást szombatokon, böjt- és ünnepnapokon a próféták könyveinek valamelyik részletével fejezték be (a Józs, Bír, 1-2Sám, 1-2Kir is prófétai iratnak számított). Ez a felolvasás az istentisztelet végén történt, erre utal a Haftárá elnevezés.
E gyakorlat bevezetésére vonatkozóan nincs pontos történeti adatunk. Egy középkori író megállapítása szerint Antiokhosz Epiphanész Kr. e. 168-ban halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a Tóra felolvasását. Az írástudók ezért megállapítottak egy-egy prófétai szövegrészt, ami a Tóra-szakasznak némileg megfelelt, és ezt olvasták fel a Tóra helyett. Bármi is volt a haftárá-olvasás eredete, az kétségtelen, hogy van bizonyos hasonlóság formai vagy tartalmi szempontból a Tóra heti szakasza és a hozzá tartozó haftárá között. A haftárá mindenképpen kiegészíti a Tóra-szakaszt, azzal a céllal, hogy vigaszt nyújtson, reménységet ébresszen. Az 1Móz 1,1-6,8 - »kezdetben« - haftárája az Ézs 42,5-43,10. (Ld. még BIBLIA)
