Virozsil Antal,
Virozsil Antal,
bölcseleti és jogi doktor, egyetemi tanár, V. Ferencz könyvkötő és Grell Erzsébet polgári szülők fia, szül. 1792. ápr. 14. Selmeczbányán (Hontm.); középiskoláit 1803–1808-ig szülőhelyén, részben Nagyszombatban, és pedig miután anyját kora gyermekségében vesztette el, atyja vagyoni állapotát az 1806. tűzvész tönkre tette, Rudnay Sándor esztergomi kanonok, utóbb herczegprímás gyámolításával és segítségével elvégezte s 1809. a beszterczebányai egyházmegye növendékei közé lépett és hallgatta a nagyszombati és nyitrai papnevelőben a bölcseleti, a beszterczebányaiban a theologiai tudományokat. Tanulmányai befejezése után 1814-ben Zerdahelyi Gábor házához ment nevelőnek, kinek fiait (Károly, György és Flóris) tíz évig oktatta. 1816. jún. 11. bölcseleti, 1823. jún. 27. jogtudományi doktorrá avatták. Közben a papi pályát elhagyta s 1822. nov. 21. a pozsonyi kir. akadémián a politikai tudományok helyettes (1826. decz. 20. rendes) tanára lett. 1832. aug. 20. a pesti egyetemen a természet- és magyar közjognak tanszékét foglalta el. 1834 első napjaiban súlyos csapás érte, midőn 36 óra alatt három gyermekétől (hét éves fiától, öt és három éves leányától) fosztá meg a halál. 1836. ápr. József főherczeg nádor, fiának István főherczegnek jog- és államtudományi oktatásával bízta meg; a tanítás 1838. június végéig tartott. Az 1840., 1845., 1846., 1847. tanévekben a törvénykar dékánságát, 1841. az egyetem rektorságát viselte. A magyar tanítás iránti legfelsőbb intézkedés folytán 1846. V. az észjog és bányajog latin tanítását vette át. 1848. júl. 31. nyugalmaztatását kérte; óhajtása teljesítése után a Krisztinavárosba, tulajdon kertjének közelébe tette át lakását. A cs. kir. hadsereg másodszori bevonulása után a teljhatalmú cs. biztos báró Geringer Károly 1849. aug. 20. az egyetemi hatóságokat föloszlatá, ideiglenes tanácsot nevezetett ki s annak élére Virozsilt állítá; aug. 25. foglalta el elnöki székét és a szervezett ideiglenes tanulmányi bizottság tagjává lett; ennek rövid idő mulva történt feloszlatása még növelte befolyását, mely a cs. biztos rokonszenvében lelte legerősebb támaszát. Az okt. 20. ülésében a mult évben nyugalmazott tanárok visszahelyezését mondta ki, minek folytán V. is visszafoglalta tanszékét. 1850. ápr. 24. rectori méltóságában is megerősíttetett; decz. 8. az újonnan szervezett államvizsgálati bizottmány birósági osztályának tagjává, decz. 15. pedig császári tanácsossá neveztetett ki s 400 frtnyi személyes pótdíjat nyert. Rectorsága hat évig tartott; 1860. márcz. 31. adta át rectori méltóságát utódának. Elismerésül az 1500 frtnyi működési járulékon kívül Ő felsége 1860. ápr. 7. birodalmi nemességre emelte s szept. 16. idősbségi javadalmát nyerte. Márkfi egyetemi rectornak 1861. jún. 2. történt halála után V. vette át ismét az egyetem igazgatását. Egyidejűleg a birósági államvizsgálati bizottmány elnöke, Komers Henrik távoztával pedig annak helyét 1860. decz.-től az 1862. tanév nyári feléig pótolta. A német tanítás megszüntével leczkéit latinul hirdette. 1862. nov. 5. nyugalomba helyeztetett és ő felsége udvari tanácsossá nevezte ki. Budáról Badenbe, 1863. őszén Bécsbe költözött, hol a cs. kir. status-ministerium felszólítására 1863. szept. 18-tól a bécsi egyetemen a magyar közjogból tartott előadásokat. Beutazta hazánk alsó és felső vidékeit, a monarchia majdnem minden tartományát, Olasz-, Németországot, Svájczot, Franczia- és Angolország részeit. Meghalt 1868. máj. 19. Bécsben. Az egyetemen 1868. nov. 2. Pauler Tivadar tartott fölötte emlékbeszédet.
V. egyetemi kormányzó búcsúbeszéde (Gyógyászat 1861. 42–45. sz.).
Munkái:
1. Jus naturae privatum methodo critica deductum. 3 partes. Pestini, 1833.
2. Poemata. Posonii, 1834.
3. Epitome juris naturae seu universae doctrinae juris philosophicae. Pestini, 1839.
4. Jus publicum regni Hungariae a primordiis hujus regni usque ad recentissima tempora ordine scientifico deductum, (6 Specimina.) Budae, 1850–1854. Hat kötet. (Ism. Uj M. Múzeum 1853. I.)
5. Encyclopädie und Methodologie des juridisch-politischen Studiums oder der gesammten Rechts und Staatswissenschaften. Pest, 1851. (Kőnyomat. 2. kiadás: «Mit Bezug auf den gegenwärtigen Zustand dieser Wissenschaften in Oesterreich und Ungern insbesondere.» Ofen, 1852. Nyomtatva.)
6. Egyetemes természet- és észjog elemei. I. főrész. Magán-természetjog; magyarul előadva Márki József által. Ford. kivonatban. Pest, 1871. II. főrész. Természetes nyilván- vagy közjog magyarul előadva Hoffmann Lajos Pál által. U. ott, 1861. (Fordítás kivonatban.)
7. Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmány eredetétől 1848-ig fennállott. Ford. kivonatban. Buda, 1861.
8. Ueber die hohe Idee der Gerechtigkeit und den Einfluss der Wissenschaft auf die Realisirung derselben im Staate. Wien, 1864. (Különnyomat a Haimeri Vierteljahrschrift für Rechtswissenschaft XIV. kötetéből.)
9. Statdsrecht des Königreiches Ungarn, vom Standpunkte der Geschichte u. d. vom Beginn d. Reiches bis zum Jahre 1848 bestandenen Landesverfassung. Pest, 1865–66. Három kötet. (Nagy latin munkájának átdolgozása.)
Arczképe: kőnyomat, Barabás rajza 1842-ből, tanítványai által közrebocsájtva.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1820. II. 52. sz.
Philosophiai Pályamunkák I. 1835. 128. l.
Pauler Tivadar, Emlékbeszéd. Buda, 1869. és Adalékok. Bpest, 1878. 202. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr. és gyászjelentés.
