hajósdal, hajósnóta
hajósdal, hajósnóta: népi líránk foglalkozáshoz kötött csoportja, gyalogos vagy lovas hajóvontatók életéről szóló dal. A gőzhajózás elterjedése a régi életformával együtt a dalok ismeretét is háttérbe szorította. Adataink hézagosak, nem ismerünk pl. az oroszhoz hasonló hajóhúzó nótát, erre legfeljebb egyes dalok → refrénjei (Ej-haj, fogd meg jól! Ej-haj, húzd meg jól!...) utalnak, sőt némileg a lovas vontatással is hasonló a helyzet (Hajló, hajló! A vontató ustora jaj de szépen szól!; Mennél jobban: haj, ló! haj, ló! Annál jobban mén a hajó...). Kevés a régi életformára utaló teljes szöveg, mindössze néhány típusra korlátozódik (Onnan alól jön egy hajó, Húzza aztat harminchat ló. Káromkodik a kormányos, Kinek neve Jéri János...). A hajósdalok többsége indulás, pihenő és megérkezés idején énekelt többnyire tréfás, nemegyszer kétértelmű → mulatónóta, melyet bizonyos szertartásossággal énekeltek. (Pl. a sorvégeket nyújtottan, az utolsó sort röviden énekelték a következő → bordalban: Mén a Tiszán a hajó, huja-hó; Húzza két kis girhes ló, huja-hó! Ha elszakad a kötééél, Hasra esnek a lovak...) A hajósok tréfából magukat is nevezhették „lovak”-nak dalaikban, a „húzás” (vontatás) kifejezést pedig átvitték az ivásra (Egyet-kettőt húzd meg!...) vagy a zenére (Húzd meg, húzd meg, szép csendesen, Hogy a szíve megrepedjen! Repedjen meg örömébe, bújába! Ott mulat egy hajóslegény magában...); → szerelmi dalaik is hasonlóan áttételesek (Most akadtam egy hajóra, Övedző nélkül valóra. Én vagyok az övedzője, Barna rózsám szeretője), → tréfás dalaik pedig rendszerint többértelműek; olykor eredetük ki is nyomozható (l. Fékom azt a terömtötte! Összetörött a deröglye; Káromkodik a kormányos, Kinek neve Jéri János. 2. Eszem-adta teremtette, Elódzódott a dereglye! Uccu, pajtás, üssünk karót, Kössük hozzá terhes hajót!...). A hajósdalok képei a víz mentén lakók különféle lírai dalaiba is bekerültek (Alulról jön egy öreg vontató, Azt kérdezi: van-e zab eladó? Árpa is van, mégis zabot mérnek. Jobb a lánynak, mint a menyecskének; Csütörtökön vërradóra Ültem a bánathajóra; Duna vize alig birgya, Mindön bánatomat hozza; Túr alatt foly a Berettyó. De szépen lebeg a hajó! Bánatos hajóra ültem, Jaj, de hamar elmerültem!...). Kevesebbet tudunk a gőzhajókon szolgáló legénység dalairól, a jelek szerint csak a bordalok hagyományát folytatták (Mén a hajó lefelé, Bodor füstje főfelé. Addig igyunk, jó testvérek, Még a hajó ideér!). (→ még: halászdal) – Irod. Népünk hagyományaiból (szerk. Igaz Mária–Morvay Péter–Simon Józsefné; Bp., 1956); Gráfik Imre: Szállítás és közlekedés Szentendre szigetén (Népr. Közl., 1971).
Katona Imre
