Az idetartozó madarakat izmos termet, horgas hegyű erős csőr, éles, hegyes karmokkal fegyverzett lábak, kitünő szem, a repülésre való kiváló ügyesség jellemzik. Egész szervezetök, természetök arra való, hogy mint nevük mutatja: ragadozhassanak. Kissé részletesebben szólva, a rend jegyei im ezek: Csőrük horgas, kampós, néha a felső káva élén, a kampó előtt, bizonyos fogszerű kivágás is van, a káva tövét pedig sajátságos puha bőrhártya a «viaszhártya», borítja; az alsó káva csatornás s épp úgy mint a felső, éles. A lábat különösen az erősen kifejlett belső lábujj és az aránytalan hosszú hajlott, hegyes karmok jellemzik, a belső lábujj karmostul rendesen csak kissé rövidebb mint a középső, és hosszabb mint a külső; a belső ujj karma hosszabb, erősebb, mint a középsőé és külsőé; a hátulsó ujj karma pedig vagy olyan mint a belsőé vagy általában a leghatalmasabb; a lábujjak alján – vagyis markukon – reczés, ráspolyos felületű dudorodások vannak, hogy prédájukat annál jobban megfoghassák. Tollazatuk kemény, főleg evezőik erősek és igen kifejlődöttek, úgy a fark is. Színezetökben a barna, rozsdás, szürke, fehér és fekete uralkodik; a hím a tojótól némileg eltérő színű, de termetre kisebb mint az; tekintetök merész átható; hangjuk rikácsoló, tompa, huholó, sivító; a földön ügyetlenül járnak, de reptük minden tekintetben mesteri, szép és változatos; majd minden területen tartózkodnak s szabadon, odvakban, sziklarepedésekben, sőt a földön is fészkelnek; tojásaik alakja gömbölyded, fiókáik teljes kifejlődésig a fészekben maradnak; kizárólag állati táplálékot prédáznak s az emberi gazdaságnak is ártanak, többen azonban használnak is; a megemészthetetlen élelemrészeket gombóczok alakjában kiökrendik; egy részök éjjeli, mások nappali életet élnek.