A MOLNÁR FECSKE. Chelidonaria urbica (L.) 1758.
A MOLNÁR FECSKE.
Chelidonaria urbica (L.) 1758.
Chelidonaria urbica (L.) 1758.
[Hirundo urbica L. – H. lagopoda PALL. – Chelidon urbica BOIE. – Ch. fenestrarum, tectorum BRHM.]
Népies nevei: fehérmellű fecske: házi fecske; lármás fecske (Hontm.); gatyás fecske (Bia, Abaujm.).
Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi; nemi jegyei alapján ettől és a parti fecskétől is könnyen megkülönböztethető. Fölül fényes kékesfekete; alul és farcsikján fehér; lábainak pelyhes tollai ugyancsak fehérek; szárnya, farka nem igen fényes, fekete. A fiatalok torka füstös árnyalatú, barnás; szájzuga sárgás; másodrendű evezőik hegye fehér. Csőr fekete, szem sötétbarna.
Mértéke: H. 12,1–13,8; Sz. 10,7–11,4; F. 5,5–6,5; L. 1–1,1; Cs. 0,7–0,8 cm.
Hazája majdnem egész Európa, de északra nem terjed annyira, mint a füsti fecske. Közép-Ázsiában szintén előfordul Taskhendig. Nálunk szintén igen közönséges, hanem mindenütt található. Nem is hatol be annyira a házakba, mint a füsti fecske s inkább az épületek külsejét választja tanyául. Fészkét (L. I. köt. 38. kép.) is néha nagy magasra, templomfalakra, tornyok párkányai alá, sőt sziklahomlokokra építi, mely külsőleg félgömb alakú, majdnem merőben sárból s nem beleragasztott szálakból is készül. Oldalán vagy tetején csak szűk, akkora bebujólyukat hagy, hogy beférhessen. Későbben – az országos középnap szerint ápr. 11–12-én – jön meg, sőt talán pár nappal még utóbb. Ritkán van magában egy fészek, többnyire egymás hátán kettő-három, tehát inkább telepesen költő. Találtam egy kapuszínben – Kőszegen – 40-nél több fészket. Fészkeit gyakran a verebek lefoglalják, a mit azután a belőlük kicsüngő szalmaszálak árulnak el. Ha békében, akadály nélkül tehetik, évenként kétszer, különben csak egyszer költenek. Fészekaljuk 5–7 fehér tojásból áll, melyek 13 nap mulva kelnek ki.
Tojásmérték: H. 17–21; Sz. 13–15 mm.
Ez a fecske nem oly behizelgő, kedves lényű, mint a füsti fecske; cserregőbb, keményebb szavú, s nem is annyira bizalmas. Majdnem egész nap röpköd, csak éjjel bujik fészkébe vagy repedésekbe, lyukakba s nem szokott úgy elülve éjszakázni, mint előbbi rokona; nádba sem száll, legföljebb néha-néha pihen rajta pár pillanatig. Őszszel a magas tetőkön, tornyokon gyűlekező fecskecsapatokban uralkodó számban szokott szerepelni. Előbb távozik tőlünk, mint a többi fecskék s októberben már alig van belőle. A telet ő is Afrikában, Dél-Ázsiában tölti. Hasznosságát csak olyan jól ismerik, akár a füsti fecskéét s oltalma is épp oly általános.
