A nagy mű 1854-ben jelent meg e címen: Magyar Mythologia, írta Ipolyi Arnold. Egy rendszeres mithologia volt, mely nem a kész rendszerrel, hanem az összehordott nyers anyag mennyiségével lepte meg irodalmunkat. Minden hozzáértő tudta, hogy a megszálámlhatlan és egymással alig összefüggő adalék csakis az után a kép után alakúlhatott művészi mozaikká, a mely annak idején már a jutalomtétel megszerkesztői előtt is lebegett. Ebből különben maga a szerző sem csinált titkot, mert a »kútfőkről« szólva, Röth és Sepp melett nyiltan megnevezi a nagy Grimm Jakabot is, a ki szerinte a mithologiai vizsgálat egyetlen bizonyos és célhoz vezető útját és menetét kijelelte, »kinek nyomdokain haladni igyekezett, s ki nemcsak mint megközelítni vágyott eszménykép állott szerzője előtt, de ki őt lankadtsága legsúlyosb napjaiban buzdító üzenettel serkenté, s nagylelkűleg egyiránt kútfői eszközök s utalással segítni kész és kegyes volt«. A föltétlen tisztelet szomorú következménye aztán az lett, hogy a míthosz kész vázával átvette azt a tudományos módszert is, a mely a germán mithologiában helyén volt ugyan, de annak mesterséges másában már számtalan tévedésre vezetett. Hogy csak főbb tévedéseit említsük: az ősfogalmak hüvelyezésében nála mindig a Grimm-féle indogermán szószármaztatás és míthoszi párhuzam kisért, mig az altjai nyelv- és míthoszágaknak, a velünk rokon keleti népek nyelvének és irodalmának ismerete nélkül, még akkora szerep sem jut, mint az Otrokocsi-Cornides-féle séminek. A hamis etimologizálással bizonyított őskölcsönzéseket pedig egészen félszeggé teszi az a körülmény, hogy a mesés kölcsönzések folytatásaul semmit sem hajlandó elismerni, a mi később az európai szomszéd népektől vagy a fölvett keresztyénség alakító befolyása révén hozzánk kerűlt és a régebbi hagyományok közt sokkal jobban rikít, hogysem könnyen fölismerhető ne volna. A nagy jelentőségű könyv hibás módszeréből folyó tévedésekre a megjelenés utáni évben Csengery Antal mutatott reá, a ki negativ kritikáját számos pozitiv bizonyítékkal is megtoldta a hozzá mellékelt Altaji párhuzamokban. A szigorú essay csak az anyaggyűjtés elévűlhetlen érdemét hagyta meg, a mi Ipolyit annyira elkeserítette, hogy könyve hozzáférhető példányait egy jobb átdolgozás reményében összegyűjtötte és elégette.