Nyelvészeti munkássága
Nyelvészeti munkássága
Még mélyebb nyomokat hagyott és szélesebb körre hatott az ő nyelvészeti munkássága, a melynek eddigelé igen egyoldalú itélet, kedvezőtlen, sőt igazságtalan bírálat volt a sorsa. Földi nevét a magyar irodalomtörténet teljesen azonosította a Debreceni Grammatikáéval, és így nem csoda, hogy azon gúnyból, nevetségből és ódiumból, melylyel a Kazinczy hívei között kikerűlt irodalomtörténetírók nem egészen elfogulatlanul árasztották el a Debreceni Grammatikát, nem csekély rész jutott Földinek is. Pedig a Debreceni Grammatika tévedéseiért és többrendbeli félszegségeért távolról sem őt illeti a felelősség. E grammatika létrejöttéről bővebben a nyelvtudományról szóló szakaszban lesz szó. A hirdetett pályázaton legjobbnak ítélt és a pályadíj nagyobb felével jutalmazott mű Földié volt, a belőle készűlt nyelvtan pedig a híres Debreceni grammatika, mely nemcsak azért érdemli meg teljes figyelmünket, mert az első nagyobb szabású, tudományos rendszert követő nyelvtanunk, hanem mert sok ideig, az akadémia létrejöttéig, sokak előtt még azután is, első rendű, irányadó tekintély volt a helyesírás, a ragozás, a szóképzés, sőt a nyelv egész fejlődésének legfőbb kérdéseiben. E tekintélyre nem is volt méltatlan, ámbár a szenvedő igék elleni hadjáratával, az ikes ragozás elhanyagolásával, egyrészt állhatatos purizmusával, másrészt és főkép az új szók elleni makacs ellenszegülésével joggal kihívta a kritikát, de hogy gúnyba és nevetségbe füröszszék, mint ahogy Kazinczyék bántak el vele, mint az orthologia főerősségével, azt valóban nem érdemelte.
Földi pedig, ha megérte volna az orthologia és neologia harcát, sehogy sem tudta volna elképzelni, mint éri őt az a megtiszteltetés, hogy neve az orthologusok zászlajára kerűljön. Földi, mint a Kazinczyhoz intézett leveleiből kitűnik, általában a reformok híve, nemcsak jó szemmel nézi a helyesírás, a ragozás, a szóképzés terén tervezett újításokat, hanem, mint a prozódiában, itt is maga lép föl a reformoknak egész sorozatával. Bízvást elmondhatjuk, hogy 1790 körül Kazinczynak ő a tanítómestere a helyesírási és grammatikai kérdésekben; az etimologikus helyesírást, Geleire hivatkozva, ő eleveníti föl; az ikes és ikelen igék különbségét jól látja; idegen szókat szívesen vált föl újakkal, a hónapnevek megmagyarosítását lelkesen sürgeti, általában úgy az ortografiában, mint a grammatika egészében magasabb szempontok, rendszerint helyes szempontok vezérlik, úgy hogy hozzá fogható képzett és mély belátással nyelvészt a kor csak Révaiban tud felmutatni. Méltatlanabbul tehát nem vádolható Földi, mint ha a Debreceni grammatika csökönyös maradiságáért reá hárítják a felelősséget. Az irodalomtörténetnek elvégre ki kell mondani, hogy a mi jó, a mi maradandó van a Debreceni grammatikában, az Földi dicsősége, a mű tévedéseiért, pedig a debreceni szerzők a felelősek, kikkel csak az ódik-ődik féle szenvedő igék kedveléseért mondható közösen hibásnak.
