Csokonai költészete
Csokonai költészete
Csokonai ama rövid és zaklatott harmincegy év alatt, a mennyire élete terjed, oly széleskörű munkásságot fejtett ki, hogy műfajok szerint kell végigtekintenünk költészetén.
Lírai verseinek túlnyomó része szerelemről szól s ezek legszembetűnőbb két főbokrétája az Anakreoni dalok s a Lilla-dalok. Az anakreontikák, melyek történetét s divatját széles irodalmi ismeretekkel mutatja ki az előszóban, a XVIII. század mesterkélt szellemének is egyik korcshajtását képezik. Tartalmuk az érzékiségnek s érzelgősségnek éddeskés vegyülete, mi antik mezt negélyez. E raffinált szellemeskedésekből álló versecskék hangját ha nem is mindig találja el kellően költőnk, de a forma olvatag, lágy zenei bájával ő teremti meg nálunk ez affektált szalon- (vagy magyar poétáról lévén szó, mondjuk: szoba-) költészetnek legkiválóbb képviselőit. A személyesnek nincs híjával a Lilla neve alá foglalt »érzékeny dalok« csoportja sem, melyet Himfy példája után, részben Vajda Juliannához, részben másokhoz írt költeményeiből »poetai románná«, összefüggő szerelmi történetté igyekszik Csokonai kikerekítni. Itt is hemzsegnek az anakreontikákhoz illő elmejátékok közhelyei, melyekkel rikító ellentétet képeznek aztán az itt-ott jelentkező hazafias és filozofiai horáci ódák. Gyakori továbbá bennük az irodalmi reminiszcencia, utánzás, illetőleg fordítás, főleg német költőkből (Bürger, Mathisson stb.). Mindazonáltal némely darabok igazi intim költészetnek, valóban szubjektiv lírának sejtelmét nyújtják, elvont és konvencionális csinálmány helyett egy élő embernek erős egyéniségét sejtetik. Legszebb e nemű művei az úgynevezett dal-ciklusban kétségkivül nem afféle modern értelemben vett dalok, hanem elégiák: a mi ennek a műfajnak lényegét képezi, a terjengő merengés, melynek erősödtével az elfojtottan emésztődő szenvedély fel-fellobban, aztán rezignálva csendesedik el, fájó harmoniában hangozva ki, – ez egyezett meg leginkább kedélyével. A Tihanyi ekhóhoz s a Magyarsághoz intézett fohászok – utóbbi az Ódák csoportjában – a világirodalomnak legigazibb érzéssel s legszebben írt elegiái közé tartoznak.
Különben, ha Csokonai lírájának jelentőségét helyesnek akarjuk megitélni, ne az érzelmek mélységét, erejét vagy a gondolatok újságát tekitnsük nála: a tartalom az ő költészetében is nagyrészt nem egyéb, mint a század egyetemes közhelyeinek visszhangja. A fődolog, mit a költészetünknél, következőleg Csokonainál is első sorban kell figyelembe vennünk, a forma. Kazinczy, Kisfaludy Sándor és Csokonai ez időtájt mind a forma művészei, kik nyelvet, stílt és verset valósággal újra teremtenek.
Csokonai lakóháza Debrecenben.
