Elmélkedő költemények
Elmélkedő költemények
Legalább pár szót kell szólnunk Csokonai elvontan elmélkedő lírájáról is, melynek termékei ugyan gyakran sűlyednek az alkalmi verselés posványaiba, de többször oly szárnyalást vesznek, mely szintén méltó tehetségéhez. A századot foglalkoztató legfontosabb eszméknek visszhangot ad költőnk, tanúságot téve arról, mennyire nem volt a mívelt nyugot eszmeáramlataitól elszigetelve hazánk, legchauvinisztikusabb pontjain sem. A Marosvásárhelyi gondolatokban mily hévvel tör ki a lángoló honszeretet, az erős fajérzék: mi több, lélekemelő összhangban olvad egybe a felvilágosúltságnak, az egyetemes míveltségnek rajongó magasztalásával. A Konstancinápoly címűben pedig voltairei szellemben dicsőíti a leberalizmust, a vallási türelmességet s elkeseredve támad a »babona, vakbuzgóság« ellen. A társadalmi eszmék teréről már a metafizika légkörébe ragad föl a Lélek halhatatlansága, melyben Csokonai ez akkor oly egyetemes költő thémát tárgyalva, az összes nagy vallásoknak a túlvilágra vonatkozó nézetei felett időrendben egymásután szemlét tart, és saját lelke hánykolódásaiban tárja elénk a kor megendítő küzdelmeit skepticizmus, deizmus és szorosabb értelemben vett hitvallás közt, – hogy aztán a legsötétebb kétségbeeés pillanatában ráhulljon felülről a keresztyén hit fénysugára s ő túláradó szívvel borújon le a Mindenható előtt. Ne boncoljuk hideg észszel e nagyszerű vallástétel érveit; maga költőnk mondja imádott Rousseaujától vett jeligéjében, hogy ő nem vitatkozni, nem meggyőzni akar, hanem csak azt akarja előadni, mit szíve egyszerűségében érez. De igenis bámuljuk a hívő lélek hányattatásainak e megrázó ékesszólással való nyilatkozását, mely helyenkint a kinyilatkoztatástól mintegy apokaliptikusan ihletődik is ittasúlt dithirambokban tör ki. Érezni e felizgúltságból, hogy a költő mintegy saját lelki szemei számára kivánta tisztázni azt az örök utat, melyre nemsokára rálépendő volt.
Csokonai szobra Debrecenben, Izsótól.
