Berzsenyi mai szempontból
Berzsenyi mai szempontból
A közvélemény ma Berzsenyit minden nagysága mellett is inkább egy kihalt költői irány befejezőjének tartja, s nem keresi benne újabb fejlődések kezdetét. Csakugyan a klasszikai ódaköltés ő utána csakhamar bezárúl. Fölveszi még egy-egy költő az ő lantját, Kölcsey, Vörösmarty, Czuczor és néhány kisebb alak is, s vernek rajta egy-két dalt, de az ő művészetét tovább nem fejlesztik, meg nem haladják, legfölebb nyomába lépnek. Azonban Berzsenyi nem volna nagy költő, ha hatása ezzel véget ért volna. Műveinek csak formája avúlt el, a tartalom hatott, s az a fenségi elem, melyet felfogásában, érzésben és nyelvben ő hozott a magyar költészetbe, nem veszett ki onnan, azt átvették az utódok, első sorban Vörösmarty, és híven gyarapították. Hatását egyébként az egész nemzet lelkébe írta, s korának első szellemei érezték. Kedves poetája volt Széchenyinek és Wesselényinek; Kossuthnak pedig még legutolsó leveleiben is találunk Berzsenyi-sorokat idézve, ismételten is.
Természetes, hogy a sajátos irodalmi irány, melynek képviselője volt, antik gondolatkörével és versformájával nagyban gátolja művei fenmaradását, s költészetének élvezete bizonyos fokú míveltséget megkiván. De a kik megértik, tapasztalják, hogy nem avúlt el egészen, sőt épen a míveltség biztosítékainak szaporodásával együtt Berzsenyi meg fogja tartani azt a helyet, melyet a nemzeti szellem és érzés fejlődésében kivívott magának. E tekintetben az irodalmi kritikának meglesz még az a szép feladata, hogy Berzsenyiben kimutassa azt, a mi becses a mi az ízlés minden változása közt maradandó. Meg lehetünk győződve, hogy költeményeinek beható vizsgálata az egyéniség oly erős vonásait fogja kideríteni, a minők klasszicista költőnél egészen meglepők, s Berzsenyit éppen egyéniség szempontjából is első lirikusaink közé fogjuk sorozni.
