Levelezése Kazinczyval
Levelezése Kazinczyval
Kisnél meglátta a Bécsből hazafelé utazó Kazinczy, és elkérte, hogy elolvashassa és kinyomásukról gondoskodjék. Kazinczy a gyűjtemény több darabját hazafiúi büszkeséggel küldözte szét leveleiben az irodalom és a magyarság barátainak, Berzsenyit pedig 1808 október 31-ikén kelt levelében elragadtatással üdvözölte s barátságát kérte. Berzsenyi ünnepi érzéssel fogadta a mester közelítését s örömkönnyek közt tett fogadást, hogy minden szabad idejét a hazának és az irodalomnak szenteli. Erre sűrű és tartalmas levelezés indúlt meg köztök, melyben személyes ügyeket, irodalmi kérdéseket, országos eseményeket a legnagyobb közvetlenséggel beszéltek meg. A különben zárkozott Berzsenyi szíve egyszer az életben megnyilt, ez egy írótársa előtt, kihez szinte az ifjúkori barátság idealizmusával csatlakozott. Levelei telvék melegséggel, s oly kerek szerkezetűek, oly hangulatosak, hogy Kazinczy ismételten is megannyi daloknak nevezte őket, a leglelkesebb leveleknek mindazok között, melyeket venni szokott. E levelezést a mi levélirodalmunkban előkelő hely illeti meg, s nemcsak a Kazinczy nimbusa miatt, mert Berzsenyi teljesen méltó társa; üdítő hatással van a mai olvasóra is, és megillető emléke e két nagy író viszonyának, kik, egy elért célért küzdöttek, egymáshoz vonzódtak, de soha az életben egymást nem látták. (Kiadta Kazinczy Gábor 1860.) Berzsenyi sokat okúlt e levélváltásból, mely 1815-ig szakadatlanul és sűrűn folyt.
