Illei János
Illei János
Méltó társa volt Faludinak a komáromi születésű ILLEI JÁNOS (1725–1794.), ki tudományos és szépirodalmi munkáival szép névre tett szert. 1767-ben adta ki Salamon, Ptolomaeus és Titus című szomorújátékot. Az elsőben Salamon és László király viszálkodását dolgozza fel elég ügyességgel és értelemmel; a másodikban a nagyravágyó Ptolomaeus szomorú történetét adja Justinus elbeszélése után. Illeinek ez a legsikerűltebb eredeti drámája hatásos jelenetekkel, cselekvénynyel és tehetségre való jellemfestéssel. Leggyöngébb benne a bonyodalomfejlesztés: ebben, úgy látszik, nem tudott megszabadúlni a jezsuita iskolai cseldrámák megszokott sablonjától írt még egy farsangi játékot is Tornyos Péter cím alatt, de már ezt a jezsuita-rend eltörlése után, s így valószínűleg a világi színpad számára készűlt, a melyen egyszer elő is adták. A játék summáját így adja elő a szerző:
Tornyos Péter bált indít,
Reá költi mindenit,
Nem sajnálja, csak tessék
Az uraknak a játék.
Reá költi mindenit,
Nem sajnálja, csak tessék
Az uraknak a játék.
Maskarát ád s maga is
Felöltözik, ha veszt is,
Nem sajnálja, csak tessék
Az uraknak a játék.
Felöltözik, ha veszt is,
Nem sajnálja, csak tessék
Az uraknak a játék.
Nagy konyhát üt, fársángol,
Koldússá lesz és táncol,
Nem sajnálja csak tessék,
Az uraknak a játék.
Koldússá lesz és táncol,
Nem sajnálja csak tessék,
Az uraknak a játék.
A bohózat tartalma ennyiből áll: Tornyos Péter, jómódú, de fösvény komáromi gazda, farsangra nagy mulatságot csap; »gaballérosan« viseli magát, s nem sajnálja az »ebanyázta penészes pénzt«. Meghallja ezt Tornyos szolgájától Ventifax, a garabonciás diák, s szövetkezik vele a gazda megtréfálására és pénzének elemelésére. Lőrinc szolga »svadronba állítja hazugságait« és segíti Ventifaxot, hogy a pénzét követelő vendégfogadóst »mostani módi szerint igazíthassa el«. Ventifax behízelegvén magát Tornyos uramnál, megigérte neki, hogy megtanítja őt a diák nyelvre, a boszorkánymesterségre, sőt azt is megteszi neki, hogy erszényéből pénze soha nem fog kifogyni. Viszonzásul csak azt kéri, hogy az erszényt három óra előtt ki ne nyissa, máskülönben nem fog rajta a varázslat. E közben ügyesen elemeli az aranynyal telt erszényt, s egy másikat nyom a gazda kezébe. Erre felöltözteti Tornyos uramat »garabonciás« ruhájába, bajúszt ragaszt orra alá és könyvet ád kezébe. Tornyos uram ép meg akarja kezdeni a sárkányavatás bűbájos meterségét, midőn betoppan a vendégfogadós, s azt hívén, Ventifax áll előtte, összekötözteti s jól elvereti az ellenálló Tornyos Pétert. Ventifax és a szolga ezalatt tovább állnak a pénzzel és a lakomára beszerzett tárgyakkal. Tornyos Péter pedig mit tehetett egyebet, elátkozta a garabonciás diákot:
Patvar vigye a diákját,
S véle minden tudományát.
S véle minden tudományát.
| Oda vagyon az erszényem, |
| Erszényemmel minden kincsem. |
| Haj dínom dánom, |
| míg élek is, bánom |
| Deákságom! |
A bohózat szerkezete és bonyodalma nem vall ugyan avatott kezekre, de azért több ügyes fordulat és mulattató jelenet élénkíti az egyes végezéseket. A darab főérdeme nyelvében van. Illei sok eredeti komáromi mondást és magyaros fordulatot őrzött meg benne az utókor számára.
