KISIPAROSOK
KISIPAROSOK
A céhes iparosság az 1870-es évek elejére három társadalmi rétegre vált szét: 1. a meggazdagodó tőkés vállalkozókéra (lásd Gelléri M. 1887); 2. az elszegényedett proletárokéra, akik gyári munkásként vagy napszámosként folytatták életüket; 3. a kisiparos mesterséget és életformát változtatásokkal folytató kispolgári rétegre (Dóka K. 1979a: 205, 215). Ez utóbbinak közös élménye volt „az iparos osztály elszegényedése”, ami az 1870-es években a soproni iparkamara jelentése szerint „roppant terjedelmet vett” (Domonkos O. 1961: 227). A kisiparosok többsége, különösen a falvakban, a fővárost övező agglomerációban és a nagyobb városok perifériáján élők nem tudtak maguknak polgári létformát kialakítani. Jelentős különbségek adódtak a szakmák között, s szakmán belül is éles határ húzódott a mesterek és a náluk dolgozó segédek, tanoncok anyagi helyzete között. A saját házzal, műhellyel, földdel rendelkező mestereket egy világ választotta el a gyári munkások és az agrárproletárok tömegeitől. Viszont nem mutatható ki érdemi különbség a gyári munkások és a legszegényebb kézműiparosok között. Utóbbiak kommenciósként, falu cselédjeként, gyári bedolgozóként keresték kenyerüket, bérelt lakásban éltek, segédet nem tartottak.
Magyarországon az 1920–1930-as években a kisiparos foglalkozása nem polgári, mert túl közel van az anyaghoz és tevékenységében több a fizikai munka, mint az üzletvezetői, vállalkozói tevékenység (Erdei F. 1976: 46). A kisipari műhelyek többségében nincs segéd, sem tanonc. Jellemző példa erre Gyöngyös városa, ahol 1930-ban 800 „iparvállalat” közül 441 dolgozott segéd nélkül, 245 pedig 1–2 segéddel (B. Gál E. 1994: 111). A kisiparos mégsem munkás, ha van saját lakása, műhelye, szőlője és tőkéje, iparengedélye, szaktudása révén önállóan tud iparűzésre vállalkozni. A kisiparosok többsége az 1900-as évek első felében önálló egzisztencia volt, s ez határozta meg tudatát, magatartását. Szaktudása, hagyományai folytán olyan kulturális tőke birtokosa, amely a kispolgársághoz kapcsolta, s így annak tömegét, társadalmi és politikai súlyát növelte.
IPAROSKÖZPONTOK, TERÜLETI SAJÁTOSSÁGOK ÉS VÁNDORMOZGALMAK
TELEPÜLÉSMÓD, LÉLEKSZÁM ÉS RÉSZARÁNY A HELYI TÁRSADALOMBAN
ETNIKAI ÉS FELEKEZETI TAGOLTSÁG
IPAROSOK A POLGÁRI TÁRSADALOMBAN (1848–1948)
AZ IPAROSLÉT KERETEI A KAPITALIZMUS KORÁBAN
VISZONYOK, SZEREPEK, KORCSOPORTOK
KISIPAROSOK ÉLETMÓDJA
